Szent István
972 -1038
Magyarország királya
Születésekor ugyan a pogány Vajk nevet kapta, megkeresztelésekor azonban az első keresztény vértanú, István nevét adták neki. Apja Géza fejedelem, anyja pedig az erdélyi Gyula vezér keresztény leánya, Sarolta volt. 996-ban vette feleségül Henrik bajor herceg leányát, a későbbi II. Szent Henrik német császár testvérét, Gizellát, akivel sok hittérítő és lovag jött Bajorországból. Atyja életében a nyitrai dukátus ura volt, majd 997-ben, Géza fejedelem halála után követte őt a fejedelmi székben. Az ezredforduló karácsonyán (más értelmezések szerint 1001. január 1-én) Esztergomban, királlyá koronázták, feltehetőleg a II. Szilveszter pápától kapott koronával, amely azonban nem azonos a ma Szent Korona néven ismert uralkodói jelvénnyel. Ezzel megalakult a keresztény, független Magyar Királyság. István és Gizella fia, Imre herceg 1031-ben egy vadászaton meghalt. Istvánt a gyász megviselte, majd súlyosan meg is betegedett, így utolsó éveire egyenes ági örökös nélkül maradt. Utódaként végül unokaöccsét, Orseolo Pétert nevezte meg. Halála előtt Magyarországot a Boldogságos Szűzanyának ajánlotta fel. Ezért nevezik hazánkat Mária országának. István király 1038. augusztus 15-én Székesfehérváron halt meg, ott is temették el. István nagy utóda, I. László uralkodása alatt, 1083. augusztus 19-én avatták szentté, szent ereklyéit másnap, Budán emelték oltárra, ezzel ő lett az első magyar szent és egyben szent király.