Ki volt Semmelweis Ignác?

Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július 1-én tíz testvér közül ötödikként született a tabáni Meindl-házban (Palota, majd Apród utca 1-3.) Semmelweis József fűszer-kiskereskedő és a sváb Müller Terézia gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban és a várbeli Egyetemi Katolikus Gimnáziumban végezte el kiváló eredményekkel, majd a Pesti Tudományegyetem kétéves bölcsészeti kurzusára iratkozott be. 1837-ben apja akaratának engedelmeskedve – aki hadbírónak szánta – a bécsi egyetem jogi karára jelentkezett, de még abban az évben átiratkozott az orvosi karra. Ebben nagy szerepet játszott, hogy medikusokkal lakott együtt, akiknek tanulmányai inkább lekötötték érdeklődését, mint a jogtudomány. Az orvosi egyetemet Bécsben és Pesten végezte, orvosdoktori diplomáját 1844-ben Bécsben a „Tractatus de Vita Plantarum” című botanikai doktori értekezésével szerezte, majd még abban az évben szülészmesteri, 1845-ben pedig sebészdoktori oklevelet kapott.

A hullaméreg és a klórmész

Semmelweis 1846-ban tanársegédi állást nyert el a bécsi közkórház (Allgemeines Krankenhaus) szülészeti osztályán, ahol az 1840-es évek elején volt olyan hónap, hogy a szülő nők 30 százaléka meghalt gyermekágyi lázban. Miután azonban elválasztották a medikus- és a bábaképzés gyakorlatát, a számokban különbség alakult ki. Ahol a medikusok működtek, átlagosan közel tíz százalékos volt a halálozási arány, míg a bábák osztályán 3,3. Semmelweis a boncasztalon kereste a választ, hiszen korábban dolgozott a korszak egyik leghíresebb kórboncnoka, Karl Rokitansky mellett. A végső megoldást barátja, Jakob Kolletschka kórboncnok halála adta, aki halála előtt boncolás közben megsértette a kezét. Semmelweis a boncolási jegyzőkönyvben fedezte fel, hogy barátja és a fiatal anyák testében ugyanazok az elváltozások alakultak ki. Világossá vált számára, hogy a gyermekágyi láz hátterében az áll, hogy az orvosok boncolás után kézfertőtlenítés nélkül mennek át a szülészeti osztályra, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálják a várandós nőket. Semmelweis a halál okozóját tehát a hullaméregben, a bomlott szerves anyagokban vélte felfedezni. Később arra is rájött, hogy nemcsak a boncolás után, hanem a betegvizsgálatok között is kezet kell mosni.

Semmelweis több vegyszer kipróbálása után választotta a klórmeszet fertőtlenítőszernek 1847 májusában, amelyből 1 uncia (35 g) mennyiséget adott 2 libra (840 g) vízhez, tehát 4 százalékos folyadékkal fertőtlenítette a kezeket.

Semmelweis, a magyar orvos

Semmelweis Ignác 1851-ben fizetés nélküli tiszteletbeli főorvosként átvette a Pest város közkórházaként funkcionáló Szent Rókus Kórház szülészeti osztályát, majd 1855-ben nyerte el a pesti szülészeti tanszék (a mai Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Baross utcai részlegének elődje) vezetését.

Felfedezését és az aszeptikus eljárással elért eredményeit csak barátai hosszas unszolására, évekkel később publikálta, először 1858-ban a Markusovszky Lajos által szerkesztett Orvosi Hetilapban A gyermekágyi láz kóroktana címmel. 1860-ban Bécsben adatta ki az 1861-es évszámmal megjelenő, német nyelvű könyvét: Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése). Ebben az 1847 és 1861 közötti tanulmányait összegzi. A könyv megjelenése után Semmelweis maga küldött el egy példányt a magyarországi helytartótanácsnak, ők a pesti egyetem orvoskarának a véleményét kérték, így lett hivatalos utasítás az, hogy Semmelweis javaslatát be kell építeni a kórházi gyakorlatba.

Semmelweis-reflex

Mivel Semmelweis nem tudta tudományos magyarázatát adni a tapasztalati úton hatékonynak bizonyult módszerének, ezért javaslatait a kortársak elutasították, annak ellenére, hogy a statisztikai adatok őt igazolták. Innen ered a Semmelweis-reflex kifejezés, mely elsősorban az angolszász nyelvterületen terjedt el, és a tények automatikus elutasítását jelenti megfontolás, vizsgálat vagy kísérletezés nélkül. Egy olyan reflexszerű emberi reakció, amely automatikusan elutasítja az új információt a rögzült normák, hiedelmek vagy paradigmák miatt.

Louis Pasteur az 1860-as években fedezi fel a kórokozókat, és ez igazolja majd tudományosan Semmelweis módszerét.

Semmelweis, az egyetemi tanár

Semmelweist 1855. július 18-án nevezték ki a mai Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika elődjének számító szülészeti tanszék élére. Tíz évig töltötte be ezt a posztot, ami munkásságának kiteljesedését jelentette.

Semmelweis a pesti egyetemen kezdte el a tudományos publikálást és fő művei is ebben az időszakban íródtak. Támogatta és segítette barátját, Markusovszky Lajost az Orvosi Hetilap elindításában, mely az egyik legrégebbi magyar orvosi szaklap. Semmelweis a pesti tanszék vezetőjeként szívügyének tekintette a szülészet oktatását. Tíz év alatt 1960 orvostanhallgatót, leendő sebészt, szülészmestert és szülésznőt szigorlatoztatott személyesen.

Semmelweis halála

1865 nyár elejére elmezavarrá súlyosbodott. Semmelweis felesége a bécsi barátjukhoz, Hebra professzorhoz fordult, aki július 31-én Döbling elmegyógyintézetébe utalta Semmelweist, ahol augusztus 13-án meghalt. Halálának körülményei évtizedek óta tudományos viták tárgya.

A boncolási jegyzőkönyv és a csontmaradványokon 1963-64-ben végzett kórbonctani és radiológiai vizsgálat szerint Semmelweis a jobb kezén kialakult lassú lefolyású csontvelőgyulladásból támadt szepszisben halt meg, abban a betegségben tehát, amelynek kórlényegét felfedezte.