A KUTATÁS ELŐZMÉNYE
A rendszerváltást követő évtizedekben az egész fejlett világban tapasztalt élelmiszerkínálat-növekedés magával hozta a táplálkozáskultúra iránti fokozott érdeklődést mind a tudományos kutatások, mind a közgondolkodás terén. (1). Nemcsak a különböző diéták és étkezési irányzatok, hanem az egészségtudatos táplálkozásra való törekvés is a társadalom érdeklődésének középpontjába került, amelyet az internet megjelenése, valamint az információforrások bővülése tovább fokozott. Mindezzel párhuzamosan a táplálkozás-egészségügyi ajánlásai a gyermek-közétkeztetésben is aktualizálva lettek. Hazánkban több évtizede zajlik a közétkeztetés rendszerének folyamatos felmérése és megújítása. Ezek a felmérési eredmények rávilágítottak arra, hogy a közétkeztetés szabályozása elengedhetetlen. A szakma nagy vívmányaként a közétkeztetésre vonatkozó táplálkozás-egészségügyi előírásokról szóló 37/2014. (IV. 30.) EMMI rendeletet (továbbiakban: rendelet) 2015. szeptember 1-jétől alkalmazzák. A közétkeztetésben kínált ételek gyermekek általi elfogadottsága számos tényezőtől függ. A befolyásoló paraméterek feltárásában a néprajzi és a társadalomtudományi szempontok és módszerek az országos vizsgálatok során eddig kevés teret kaptak. Az érintett közösséget (gyermekeket, szülőket, pedagógusokat, élelmezésben dolgozókat) is bevonó vizsgálatok lehetőséget adhatnak arra, hogy helyi szinten átfogóbb képet kapjunk az iskolai menza társadalmi beágyazottságáról, hogy megismerhessük működési mechanizmusait, eredményeit vagy épp fejlesztendő területeit.
A KUTATÁS TÁRGYA ÉS CÉLKITŰZÉSE
2018-ban egy, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézete (jogutódja a HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet) és az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (jogutódja a NNGYK) között létrejött interdiszciplináris együttműködés volt az alapja annak a sikeresen elnyert kutatási pályázatnak, amelynek középpontjában a gyermek-közétkeztetés állt. A vizsgálat 2018-ban kezdődött és 2024-ben zárul. Különlegessége, hogy táplálkozástudományi, néprajzi és társadalomtudományi szempontok együttes bevonásával és kutatási módszertanok összehangolásával próbál árnyaltabb képet adni a közétkeztetés helyi szintű működéséről és elfogadottságáról.A „gyermek-közétkeztetés társadalmi beágyazottsága. Kérdések és lehetőségek” (Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal NKFIH 128925-K-18) című viseltő kutatás egyik fő célja volt, hogy esettanulmányokon keresztül tárja fel a rendelet társadalmi beágyazottságát. A terepmunkára soran szerettük volna megismerni a kiválasztott helyszíneken a gyermekek családi táplálkozáskultúráját, valamint a közétkeztetés valamennyi érintettjének menzával kapcsolatos nézeteit és tapasztalatait, illetve egy-egy helyszínen az étkezési körülményeket és a közétkeztetés működési mechanizmusait, eredményeit és problémáit. Mivel a közétkeztetés múltja is csak részben ismert, ezért a kutatás másik célkitűzése a helyi étkeztetés történeti dimenzióinak feltárása lett.
KUTATÁSI ANYAG ÉS MÓDSZER
Szakértői mintaként kilenc egymástól eltérő településtípus (Budapest mellett falvak, kisvárosok és megyeszékhelyek) általános iskolái kerültek kiválasztásra. A felmérés helyi szinten tesz megállapításokat, ezért eredményei nem tekinthetők reprezentatívnak. A Néprajztudományi Intézet munkatársai etnográfiai terepmunka-módszereket alkalmaztak, míg az NNGYK munkatársai táplálkozástudományi vizsgálatokat végeztek. Az adatgyűjtéshez félig strukturált interjúkat készítettünk, önkitöltős kérdőíveket alkalmaztunk, illetve a menzahasználatot részvevő megfigyeléssel mértük fel. A kutatásban az általános iskolák 3–8. évfolyamát vizsgáltuk, évfolyamonként 2–2 osztályt, a tanári kart, az élelmezési szakembereket és a szülői közösséget is bevonva....