Fejtetvességi kisokos

 

Az ember vérszívó tetvei közül a fejtetű világszerte elsősorban a gyermekközösségekben (iskolákban, óvodákban) fordul elő. A 3-12 év közötti gyermekek körében világszerte elterjedt, de a kamaszok és a felnőttek is szolgálhatnak fertőzőforrásként. Jellemző, hogy a fejtetves személyek túlnyomó többségén csak néhány kifejlett tetű található és csak jóval ritkábban találkozunk nagymértékben fejtetves egyénekkel. Az iparilag fejlett országokban átlagosan 10%-os előfordulási arányú, de ennél magasabb fertőzöttségi arányok sem ritkák. A hazai fejtetvességi adatok alapján ismert, hogy a fejtetű közösségi előfordulása tanévről tanévre folyamatos, ezért fontos ismerni.

A vérszívó rovarok nyálmirigyéből véralvadásgátló, értágító és viszketést kiváltó anyagok jutnak a szervezetbe. A testidegen fehérjékkel szemben az ember fokozatosan túlérzékennyé is válhat. Az allergia azonban csak egy-két hét múlva, az ismételt csípések hatására fejlődik ki. A folyamatos viszketés miatti gyakori vakaródzás felsebzi a bőrt, ennek következtében kezdetben bőrizgalom és duzzanat jelentkezik, majd a kialakuló másodlagos fertőzés hatására gennyesedés keletkezhet, de előfordulhat mélyre ható gyulladásos folyamat is. A hosszabb ideig tetves személy komfortérzete romlik, nyugodt alvása lehetetlenné válik, mivel az éjszakai viszketés megzavarja az alvást. Ez növeli a stresszt és negatívan befolyásolja a szellemi teljesítőképességet. Zárt közösségekben (óvodában, iskolában, kollégiumokban stb.) a fejtetű elszaporodása az életkörülményeket súlyosan zavarja, sőt a gyakran kialakuló szégyenérzet a közvetlen környezetben társadalmi feszültséget okozhat, különösen abban az esetben, ha a tetűmentesítést nem sikerül rövid idő alatt, hatékonyan megoldani.

A fejtetűről pár mondat

A fejtetű egy apró (2-4 mm) szürke, szárny nélküli – világossárga színű rovar, potrohának színe a tápláltsági állapottól függ. A fejtetű naponta 6-12 alkalommal táplálkozik, egész élete az emberhez kötött. A fejtetvek az éhezést rosszul tűrik, főleg a lárváknak nagy a táplálékigénye. Szobahőmérsékleten táplálék nélkül napok alatt elpusztulnak. A fejtetű elsősorban a hajas fejbőrön tartózkodik, de alkalmilag egyes használati tárgyakon (pl. fésűn, sapkán) is megtalálható. Aktívan nem vándorol, döntően közvetlen érintkezéssel (pl. fejek összedugásával, birkózással, sugdolózással), illetve jellegzetes használati tárgyak (pl. fésű, hajkefe, kendő, sapka stb.) közvetítésével terjed.

Három fejlődési alakot különböztetünk meg: petét (más néven serke), a lárvát (nimfát) - ide összesen 3, méretében egyre nagyobb, egymást vedlésekkel követő stádium tartozik -, valamint az imágót (ivarérett hím, illetve nőstény egyed) 

A serke helyhez kötött, az összes többi alak azonban aktívan mozog és táplálkozik. Az igen ellenálló burokkal rendelkező serkéket a nőstény többnyire a hajszálak tövére rögzíti nehezen eltávolítható, cementszerű anyaggal, előszeretettel a halánték- és tarkótájon. A 2 mm-nél rövidebb haj alkalmatlan a fejtetű megtelepedésére. Mivel a haj havonta kb. 1 cm-t nő, ezért a serkék fejbőrtől való távolságából a fertőzés kezdetére következtetni lehet.

 

(Kép forrása: www.femina.hu)

 A petékből 5-8 nap elteltével kel ki az első lárva, amelyet két további lárvastádium követ. Az összesen 7-12 napig tartó lárvaállapot végén, egy újabb vedlés után jelennek meg a szaporodóképes imágók. A kifejlett nőstények 1-5 nap múlva kezdik el a peterakást. Ezt követően a fejlődési ciklus újraindul. A nőstény tetvek életük folyamán (3-4 hét) napi rendszerességgel raknak 4-5 serkét (élete során átlagosan 100 darabot. Az első hónap végére egy nőstény ivadékainak száma kb. 150, a második hónap végén azonban akár több ezer is lehet, így az eltetvesedés a látszólag alacsony peteszám ellenére is aránylag gyorsan bekövetkezhet!

A fejtetveknek igen fejlett kapaszkodási ösztönük van, karmaik bicskaszerűen csukhatók vissza a lábszárra, így vérszívás idején szinte letéphetetlenül rögzítik magukat. A külső behatásokkal szemben igen ellenállóak, a szárazságot jól tűrik, és vízbe merítve napokig sem pusztulnak el. Különösen kedvelik a 30-33°C hőmérsékletű helyeket. A hőmérséklet ingadozására eléggé érzékenyek, ezért olyan tartózkodási helyet keresnek, ahol állandóan egyenletes a hőmérséklet. Peterakásuk és fejlődésük 20°C alatt leáll. A fagy sem tesz kárt bennük, -10, -20°C hőmérsékleten napokig életben maradnak. Érzékenyek viszont a magas hőmérsékletre, 50°C-on percek, 60°C-on másodpercek alatt a tetvek és a serkék egyaránt elpusztulnak.