Fejtetvességi kisokos
Az ember vérszívó tetvei közül a fejtetű világszerte elsősorban a gyermekközösségekben (iskolákban, óvodákban) fordul elő. A 3-12 év közötti gyermekek körében világszerte elterjedt, de a kamaszok és a felnőttek is szolgálhatnak fertőzőforrásként. Jellemző, hogy a fejtetves személyek túlnyomó többségén csak néhány kifejlett tetű található és csak jóval ritkábban találkozunk nagymértékben fejtetves egyénekkel. Az iparilag fejlett országokban átlagosan 10%-os előfordulási arányú, de ennél magasabb fertőzöttségi arányok sem ritkák. A hazai fejtetvességi adatok alapján ismert, hogy a fejtetű közösségi előfordulása tanévről tanévre folyamatos, ezért fontos ismerni.
A vérszívó rovarok nyálmirigyéből véralvadásgátló, értágító és viszketést kiváltó anyagok jutnak a szervezetbe. A testidegen fehérjékkel szemben az ember fokozatosan túlérzékennyé is válhat. Az allergia azonban csak egy-két hét múlva, az ismételt csípések hatására fejlődik ki. A folyamatos viszketés miatti gyakori vakaródzás felsebzi a bőrt, ennek következtében kezdetben bőrizgalom és duzzanat jelentkezik, majd a kialakuló másodlagos fertőzés hatására gennyesedés keletkezhet, de előfordulhat mélyre ható gyulladásos folyamat is. A hosszabb ideig tetves személy komfortérzete romlik, nyugodt alvása lehetetlenné válik, mivel az éjszakai viszketés megzavarja az alvást. Ez növeli a stresszt és negatívan befolyásolja a szellemi teljesítőképességet. Zárt közösségekben (óvodában, iskolában, kollégiumokban stb.) a fejtetű elszaporodása az életkörülményeket súlyosan zavarja, sőt a gyakran kialakuló szégyenérzet a közvetlen környezetben társadalmi feszültséget okozhat, különösen abban az esetben, ha a tetűmentesítést nem sikerül rövid idő alatt, hatékonyan megoldani.
A fejtetűről pár mondat
A fejtetű egy apró (2-4 mm) szürke, szárny nélküli – világossárga színű rovar, potrohának színe a tápláltsági állapottól függ. A fejtetű naponta 6-12 alkalommal táplálkozik, egész élete az emberhez kötött. A fejtetvek az éhezést rosszul tűrik, főleg a lárváknak nagy a táplálékigénye. Szobahőmérsékleten táplálék nélkül napok alatt elpusztulnak. A fejtetű elsősorban a hajas fejbőrön tartózkodik, de alkalmilag egyes használati tárgyakon (pl. fésűn, sapkán) is megtalálható. Aktívan nem vándorol, döntően közvetlen érintkezéssel (pl. fejek összedugásával, birkózással, sugdolózással), illetve jellegzetes használati tárgyak (pl. fésű, hajkefe, kendő, sapka stb.) közvetítésével terjed.
Három fejlődési alakot különböztetünk meg: petét (más néven serke), a lárvát (nimfát) - ide összesen 3, méretében egyre nagyobb, egymást vedlésekkel követő stádium tartozik -, valamint az imágót (ivarérett hím, illetve nőstény egyed)
A serke helyhez kötött, az összes többi alak azonban aktívan mozog és táplálkozik. Az igen ellenálló burokkal rendelkező serkéket a nőstény többnyire a hajszálak tövére rögzíti nehezen eltávolítható, cementszerű anyaggal, előszeretettel a halánték- és tarkótájon. A 2 mm-nél rövidebb haj alkalmatlan a fejtetű megtelepedésére. Mivel a haj havonta kb. 1 cm-t nő, ezért a serkék fejbőrtől való távolságából a fertőzés kezdetére következtetni lehet.
(Kép forrása: www.femina.hu)
A petékből 5-8 nap elteltével kel ki az első lárva, amelyet két további lárvastádium követ. Az összesen 7-12 napig tartó lárvaállapot végén, egy újabb vedlés után jelennek meg a szaporodóképes imágók. A kifejlett nőstények 1-5 nap múlva kezdik el a peterakást. Ezt követően a fejlődési ciklus újraindul. A nőstény tetvek életük folyamán (3-4 hét) napi rendszerességgel raknak 4-5 serkét (élete során átlagosan 100 darabot. Az első hónap végére egy nőstény ivadékainak száma kb. 150, a második hónap végén azonban akár több ezer is lehet, így az eltetvesedés a látszólag alacsony peteszám ellenére is aránylag gyorsan bekövetkezhet!
A fejtetveknek igen fejlett kapaszkodási ösztönük van, karmaik bicskaszerűen csukhatók vissza a lábszárra, így vérszívás idején szinte letéphetetlenül rögzítik magukat. A külső behatásokkal szemben igen ellenállóak, a szárazságot jól tűrik, és vízbe merítve napokig sem pusztulnak el. Különösen kedvelik a 30-33°C hőmérsékletű helyeket. A hőmérséklet ingadozására eléggé érzékenyek, ezért olyan tartózkodási helyet keresnek, ahol állandóan egyenletes a hőmérséklet. Peterakásuk és fejlődésük 20°C alatt leáll. A fagy sem tesz kárt bennük, -10, -20°C hőmérsékleten napokig életben maradnak. Érzékenyek viszont a magas hőmérsékletre, 50°C-on percek, 60°C-on másodpercek alatt a tetvek és a serkék egyaránt elpusztulnak.
(kép forrása: www.agrio.hu)
Védekezés és kezelés
A hatékony védekezés gyakorlati megvalósítása rendszeresen kihívás elé állítja a szülőket, a védőnőket és a nevelőket/pedagógusokat, a fejtetvesség viszont a vérszívás és a közösségi halmozott előfordulás miatt közegészségügyi okokból lényeges. A közösségben tartózkodó fejtetves gyermek kezelése a szülő kötelessége!
Lássuk, hogy mit is tehetünk!
Az első lépés: a hajvizsgálat
Rendkívül fontos, hogy a vizsgálat kellően alapos legyen, mivel az esetek jelentős részében csak néhány tetűegyed van jelen a hajban. Az 1 mm hosszúságú, könnycsepp alakú, ezüstös-fehér, csillogó serkéket a hajszálakhoz tapasztva találhatjuk meg. A mozgó alakok észrevétele általában nehezebb, mivel azok gyorsan elrejtőznek a hajszálak között. Gyakorlatlan vizsgáló számára a serkék és a hajban található korpa egymástól való elkülönítése gondot okozhat, azonban a serke eltávolítása mindig sokkal nehezebb, mint a korpáé. – Amennyiben nem tudja eldönteni, hogy serkét vagy korpát lát, kérjen segítséget védőnőjétől, orvosától!
Abban az esetben, ha fejtetvességet észlel, nagyon fontos a kezelés.
A haj kezelése a legfontosabb, de mivel a fejtetű gyakran a jellegzetes használati tárgyak (pl. fésű, hajkefe, sapka, fejkendő, ágynemű stb.) útján is terjedhet, ezért ezek hatásos kezelését is egyidejűleg el kell végezni. A serkék eltávolítása a hajszálakról – bár nagyon fárasztó és sokáig tartó feladat – elengedhetetlen. Fejtetvesség esetén a legfontosabb a haj kezelése, ugyanakkor nem elég csak a gyermeket kezelni, a család valamennyi tagját be kell vonni a kezelésbe. Ne tévesszen meg bennünket, ha valakinek nem viszket a fejbőre vagy nem tűnik tetvesnek a feje − ez nem garancia arra, hogy az illető nem tetves!
A haj kezeléséhez szükségünk lesz tetűirtó szerre, valamint egy sűrű fogazatú, ún. serkefésűre is. A drogériákban és gyógyszertárakban számtalan olyan készítmény (hajszesz, sampon, spray és oldat) közül választhatunk, amelyek a serkéket és a tetveket is rövid időn belül elpusztítják.
A fizikai úton ható tetűirtó készítmények ásványi olajat, viaszt tartalmaznak, ezek blokkolják a tetvek légzőrendszerét. Előnyük, hogy nincs kellemetlen illatuk, nem allergizálnak és nem alakul ki rezisztencia sem a készítményekkel szemben.
Fontos, hogy a legjobb tetűirtó szer is csak akkor tudja kifejteni hatását, ha a címkén lévő használati utasítás szerint alkalmazzuk!
A serkék kiirtása és teljes körű eltávolítása türelmet és alaposságot igényel. Bár a tetűírtó szer hatékonyan pusztítja el a serkéket, az életképtelen példányokat nehéz megkülönböztetni a még élő serkéktől. Emiatt fontos, hogy a kezelés befejezése után feltétlenül távolítsuk el a serkéket! Erre többféle módszer is létezik. Érdemes a sűrű fogazatú serkefésűvel átfésülni a hajat a következőképp:
· Olyan helyen végezzük a kifésülést, ahol utána könnyen végezhetünk fertőtlenítő takarítást!
· Erős fényű lámpánál húzzuk át a fésűt a gyermek haján, és vizsgáljuk meg, mi maradt fenn a fésűn!
· Fontos, hogy minden fésülés után öblítsük le forró vízzel a fésűt!
· Szisztematikusan, fürtről fürtre vizsgáljuk és fésüljük át az egész hajas fejbőrt!
· Hosszú és kitartó munkára készüljünk, de muszáj alaposnak lenni, mert, ha csak egyetlen élő serke is a hajban marad, az ki fog kelni, és kezdődik elölről a probléma!
· A fésülés végén (mielőtt más haját kifésülnénk) forró vízzel öblítsük le a fésűt vagy alkoholban fertőtlenítsük ki, nehogy átvigyük a fertőzést a többi családtagra!
Érdemes 7-10 nap múlva az fentebb leírt teljes procedúrát – a fej kezelését, a fertőtlenítő mosást és porszívózást – megismételni, abban esetben is, ha a készítményen az áll, hogy a serkéket is elöli. Addig minden nap nézzük át a kezelt gyermek haját és távolítsuk el fésűvel, vagy kézzel a serkéket!
Míg a gyermek kezelés alatt áll (a második lekezelésig – ez kb. 2 hét), mondjuk el neki, hogy:
· ne adja kölcsön tárgyait, ruháit másoknak,
· ne fonja, simogassa a többiek haját,
· ne bújjon oda másokhoz.
Meg lehet előzni a fejtetvességet?
Megfelelő higiéniai intézkedések betartásával nagyrészt igen. Ilyen az ágyneműk és ruhák magasabb hőfokon való mosása, a lakás rendszeres alapos porszívózása.
- A gyermekeket meg kell tanítani arra, hogy ne osszák meg személyes használati tárgyaikat (pl. sapka, fésű). A fertőzött személyeket fel kell világosítani arról, hogy a teljes gyógyulásig kerüljék a szoros érintkezést másokkal.
- Ha a gyermek közösségében fejtetvességről hallunk, akkor alkalmazhatunk megelőzésre javasolt készítményeket: ezek a hajra ismételten rákerülő fejtetveket még azok megtelepedése és elszaporodása előtt elpusztítják. Sajnos a megelőzésre szolgáló készítmények hatékonysága nem tökéletes.
- A házi praktikák közül a haj ecetes öblítését érdemes még kipróbálni, hiszen a selymesebb hajra nehezebben tudnak rátapadni a serkék.
- A megelőzéshez gyógynövény-, és/vagy illóolaj kombinációkat tartalmazó készítményeket is vásárolhatunk: a rozmaring, a levendula, a teafa- és neem olaj is természetes segítséget nyújthat a vérszívó tetvek távoltartásához. Itt is ügyeljünk arra, hogy az egyes készítményekre érzékenyen reagálhat a gyermek!
- A hosszú hajat célszerű összekötni, ha a gyermek közösségben van.
Felhasznált irodalom:
A tetvesség elleni védekezésről – Országos Epidemiológiai Központ 3. sz. módszertani levele
A fejtetvesség kezelése – gyakorlati tanácsok (Bethesda Gyermekkórház)
Tovább nehezítheti a tanévkezdést a fejtetű (Budai Egészségközpont)
A fejtetű nem válogat (Pingvin Patika)
Fejtetű: tünetek, kezelés, megelőzés (www.virusmaszk.hu)