Az olvasás, különösen a mesék világa, az egyik legfontosabb tényező a gyermekek lelki, érzelmi és intellektuális fejlődésében. A mai digitális korban, amikor a képi és hangingerek elárasztják a gyerekeket, sokan elfelejtik, hogy a hagyományos olvasás milyen mérhetetlenül nagy hatással lehet a gyermeki elmére. A mesék nemcsak történeteket közvetítenek, hanem gazdagabbá teszik a gyermekek szókincsét, segítenek fejleszteni a szövegértést és alapvető hatással vannak a kritikus gondolkodás kialakulására is.

Az olvasás által a gyermekek számos új szóval ismerkednek meg, amelyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy később magabiztosabban és pontosabban tudjanak kommunikálni. Az Ohioi Egyetem kutatásai kimutatták, hogy azok a gyerekek, akiknek rendszeresen olvasnak, ötéves korukra közel 290 ezerrel több szót hallanak, mint azok, akiknek nem olvasnak naponta. Ez nemcsak a szókincsük gyarapodásához járul hozzá, hanem a későbbi olvasási készségek fejlesztéséhez is. A gazdagabb szókincsű gyerekek könnyebben ismerik fel az új szavakat olvasás közben, ami azt eredményezi, hogy gyorsabban sajátítják el az olvasást és később is szívesebben vesznek kézbe könyveket.

Az olvasásnak azonban nemcsak az értelmi fejlődésre van pozitív hatása. A mesék különösen fontos szerepet játszanak a gyermekek érzelmi intelligenciájának és lelki világának kialakításában. Bruno Bettelheim, híres osztrák származású amerikai – korának legnagyobb – gyermekpszichológus leírásai szerint a mesék nemcsak szórakoztatják a gyermekeket, hanem mélyebb erkölcsi és lelki tartalmakat is közvetítenek. Az érzelmek, konfliktusok és értékek bemutatása a mesékben lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy megértsék a világot és saját tapasztalataikat is feldolgozzák. A mesék által a gyerekek megtanulják, hogyan kell kezelni a különböző élethelyzeteket, hogyan kell bátornak lenni, vagy épp hogyan küzdjenek meg az akadályokkal. A jó és rossz közötti harc, amely a legtöbb mesében jelen van, segít a gyerekeknek felismerni az alapvető erkölcsi kérdéseket, és támogatja őket abban, hogy a világ pozitív oldalával azonosuljanak. Bettelheim a mesék világában is látott gyógyító lehetőséget. Szerinte a mesék minden esetben leegyszerűsítik a szituációkat, ezáltal az egzisztenciális dilemmákat egyértelműen, tömören foglalják magukba. Így ezzel lehetőséget nyújtanak a gyermek számára az adott mesében foglalt problémakör lényegével (a mese „tanulsága”) találkozzanak és így ez a problémakör nem válik túl bonyolulttá a számukra.

A mesék mintául szolgálnak a gyermekek álmodozásaihoz és így hatással vannak a gyermek tudattalanjára lehetőséget teremtve arra, hogy a megmunkált tudattalan pozitív célokat szolgáljon és a személyiség egyik építőkövévé váljon.

Bettelheim külön figyelmeztetett arra, hogy a mesék piacosodása veszélyeztetheti a történetek eredeti mélységét és varázsát. A mai modern feldolgozások gyakran egyszerűsítik le a meséket, elvéve belőlük azokat az összetett érzelmi és erkölcsi rétegeket, amelyek segítenek a gyermekeknek feldolgozni saját belső világukat. A hagyományos, szóbeli mesemondás fontossága éppen abban rejlik, hogy lehetőséget ad a gyerekeknek arra, hogy saját képzeletükkel dolgozzák fel a hallottakat. Amikor a gyerekek hallgatnak egy mesét, a lelki szemeik előtt elképzelik a történetet, a karaktereket és a helyszíneket. Ez a belső képalkotási folyamat nemcsak a fantáziájukat fejleszti, hanem segít nekik abban is, hogy a külvilágból érkező ingereket és élményeket feldolgozzák.

A Pediatrics folyóiratban megjelent tanulmány szerint a mesehallgatás közben a gyermekek agya sokkal aktívabb, mint amikor passzívan nézik a meséket a televízióban vagy egyéb digitális eszközökön. Az MRI-vizsgálatok azt mutatták, hogy azok a gyerekek, akik rendszeresen hallgatnak meséket, különösen azokban az agyi területekben mutatnak nagyobb aktivitást, amelyek a képzeletért felelnek. A mesék hallgatása tehát aktívan fejleszti az agy képzeleti központját, amely kulcsszerepet játszik a kreatív gondolkodásban és a problémamegoldó képességek kialakításában.

A mesehallgatás különleges szerepe abban rejlik, hogy biztonságos teret biztosít a gyerekeknek arra, hogy feldolgozzák a nap során tapasztalt ingereket, érzéseket és szorongásokat. A mesék által megélt belső világ lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek saját félelmeikkel és szorongásaikkal szembenézzenek, és ezeket a történetek megoldásain keresztül dolgozzák fel. A belső képek alkotása és a történetekben való aktív részvétel segít abban, hogy a gyerekek saját érzelmeiket és konfliktusaikat jobban megértsék és feldolgozzák. Ez a folyamat nemcsak az érzelmi intelligenciát fejleszti, hanem hozzájárul a gyerekek lelki egészségéhez is. A stresszoldó hatás különösen fontos ebben a korban, hiszen a gyerekek gyakran nem tudják szavakkal kifejezni belső feszültségeiket, ám a mesék révén képesek ezeket feldolgozni.

Ezen túlmenően a mesehallgatás és -olvasás hozzájárul a szülők és gyermekek közötti kapcsolat megerősítéséhez. Amikor a szülő esténként összebújva mesét olvas gyermekének, nemcsak a gyermek fejlődését támogatja, hanem egy meghitt, közös élményt is teremt, amely erősíti a köztük lévő érzelmi köteléket. A közös meseolvasás nemcsak egy napi rutin része, hanem lehetőség arra, hogy a szülő és gyermek egy láthatatlan kapcson keresztül még közelebb kerüljön egymáshoz. Ez az érzelmi kapcsolat különösen fontos, hiszen a mai rohanó világban kevés idő jut a valódi, minőségi együttlétekre.

A hagyományos mesemondás megőrzése elengedhetetlen, hiszen a mesék által a gyermekek megtanulják, hogyan kell kezelni az érzelmeket, konfliktusokat és a társas kapcsolatokat. Az önértékelés, empátia és együttérzés mind olyan alapvető készségek, amelyek a mesék segítségével alakulnak ki a gyermekekben, és amelyek elengedhetetlenek a harmonikus felnőtté válásukhoz. A mesék jóra fordulása, a hős diadala a nehézségek felett megerősíti a gyermekekben azt az érzést, hogy ők is képesek megoldani a saját problémáikat, és hogy a világban létezik igazság és rend.

Fontos azonban, hogy hogyan mesélünk a gyerekeknek. A mese elmondásának művészete nem abból áll, hogy túldramatizáljuk a történeteket, hanem abból, hogy természetesen és könnyedén mesélünk, megosztva a gyermekkel a történet örömét, izgalmát és tanulságát. A gyerekek saját belső világukat vetítik ki a mesék által, és ezáltal dolgozzák fel saját félelmeiket és örömeiket. Ha mi, felnőttek, nyitottan és érdeklődéssel mesélünk, a történetek magukkal ragadják nemcsak a gyermeket, hanem minket is. A sötét képek, amelyektől olykor féltjük a gyerekeket, valójában csak erősítik a fényes pillanatok varázsát, és segítenek abban, hogy a gyermekek megtapasztalják az élet teljességét.

Az óvónők megfigyelései szerint azok a gyerekek, akinek otthon mesélnek, élénkebb fantáziavilággal és jobb rajzkészséggel rendelkeznek, mint azok, akik otthon nem részesülnek mesélésben.

A diafilm vetítés pozitív hatásáról sem szabad megfeledkezni. Ilyenkor a gyermek egy állóképet lát, a feliratot felolvassák neki. A képekre vissza lehet térni, rájuk lehet kérdezni, egy-egy – a gyermeket jobban érdeklő – apróbb részletnél hosszabban el lehet időzni.

A felnőttek néha azon vitatkoznak, hogy szabad-e meséket olvasni a gyermekeknek, hiszen a mesék brutálisak, kegyetlenek, félelmet keltenek, mint például a Grimm mesék, a Hófehérke, a Jancsi és Juliska, vagy éppen az Andersen mesék. A fejlődéslélektannal foglalkozó szakemberek egyértelművé teszik, hogy a kisgyermek szellemi, mentális, érzelmi fejlődése szempontjából nagy jelentősége van a mese hallgatásának a képi szimbolikus világ kialakulásához és a további fejlődéshez. A jó és a rossz harcának elhatárolódása jelentősen hat a személyiégfejlődésre. Ebből a szempontból az állatmeséknek is fontos szerepük van. Az állatmesék – azon kívül, hogy megszerettetik a kisgyermekkel a körülötte lévő és a távolabbi állatvilágot, a természetet szeretetét, rendszerint kis tanulsággal is záródnak. A klasszikus Grimm vagy Andersen mesékben a látszólag horrorisztikusnak tűnő hétfejű sárkány átmenetileg válthat ki félelmet vagy szorongást, hiszen a mesék befejezése a gonosz sárkány pusztulása, míg a JÓ elnyeri jutalmát. A gyermekek valóságérzetének alakulása folyamatos, idővel el tudják különíteni a mesét a valóságtól. A valóságban nincsenek hétfejű sárkányok, tehát nem kell félni tőlük. Három éves kor körül már differenciálni tudnak a Jó tündér és a Rossz tündér között, a még kisebb gyermeknek azonban más jellegű meséket kell mondani: általában négy soros, rímekbe faragott versikéket. Különösen ajánlatos a háziállatok világából meríteni számukra.

Természetesen kellenek a modern mesék is, csak megfelelő keretek között. Úgy tűnik, hogy a távoli múltban játszódó régi, kosztümös mesék, amelyekben sokféle indulatot és agresszivitást tartalmazó elem is található, mégsem olyan félelmetesek, szorongást kiváltóak a kisgyermek számára, mint a napi valóságot tükröző vagy az űrfantáziát közelbe hozó, erőteljes hangeffektusokkal aláfestett történetek. Ezek aligha mozgatják meg a kisgyermek fantáziáját, hiszen készen kapja az élményeket.

Összefoglalva, a meseolvasás és a mesék fontossága a gyerekek életében nem csupán szórakoztató tevékenység, hanem alapvető eszköz a lelki, érzelmi és intellektuális fejlődésük támogatásában. A mesék világában a gyerekek biztonságosan fedezhetik fel az érzelmeiket, tanulhatják meg az élet alapvető törvényeit, és alakíthatják ki saját belső világukat, amely erős alapot biztosít majd számukra a felnőtté válás során.

Akkor nézzük is, hogy milyen a jó mese.

-          alkalmazkodik a gyermek fejlődéséhez

-          eredeti formában jut el a gyermekhez. El kell kerülni a leegyszerűsített és lerövidített egyperces meséket.

-          a mese szereplői egyszerűek és csak egy-egy bizonyos tulajdonságot, jellemvonást képviselnek.

-          saját történeteket dolgoz fel (a 3-4 éves gyermek nagyon szereti azokat a rövid, egyszerű történeteket, amelyeknek ő maga a főszereplője. Lefekvés előtt elmondhatjuk, hogy hol voltunk vele, mit csináltunk aznap.)

-          tündér- és varázselemeket tartalmazó mesék: 4-5 éves kor után, mert addig még összemosódik a valóság, a realitás és a fantázia.

-          a mesekönyv ne legyen túlillusztrált

Minden mese az életünkről szól. A mesében minden MI vagyunk: nem csak a legkisebb királyfival, szegélylegénnyel azonosulhatunk. Az elindulás jelenti a saját komfortzónánkból való kimozdulást, a hamuban sült pogácsa az erőforrásainkat, a sárkányok nagyon gyakran belső sárkányok, a saját félelmeink, szorongásaink, kishitűségünk, amit meg kell szelídítenünk, a segítőtársak szimbolizálják a társas kapcsolati hálónkat, a párválasztás, a királylány megtalálása a saját jobbik énrészünk megtalálását, a mesében az elérendő cél pedig az önmegvalósításunk. A népmesékből jól ismert hol volt hol nem volt világa nagyon hasonlít ahhoz, amely a lelkünk mélyén él. Ebben a megközelítésben nem a megtervezett életvitelről van szó, hanem azokról a mélységekről, ahol megalapozódik kitartásunk, elszántságunk, reményünk. Az életbátorság, a magabiztosság az a képességünk, hogy túl tudunk merészkedni saját határainkon. A mesehős utazása személyiségfejlődésünket, az önismereti utunkat is szimbolizálja. „A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban” – fogalmazza meg a belső utazás lényegét Hamvas Béla.

A gyermek a mesehallgatás során nemcsak a mesélő szülőre, hanem befelé is figyel, lelki szemei előtt megelevenedik a történet, és a saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot. Mesehallgatás közben nagyon intenzív belső munkát végez, elképzeli, amit hall, és egy belső illusztrációban megrajzolja saját történetét. A mesélővel való személyes kapcsolata segíti abban, hogy érzelmi biztonságban érezze magát, ellazuljon, átadja magát annak a lebegő tudatállapotnak, amelyben a belső képvilágát megelevenítheti, és létrehozhatja a belső mozit.‎

Minél ráérősebben, megváltoztatott tonalitással, dallamosabban mesél a szülő – úgy, hogy maga is egy belső képet készít a meséhez –, annál kidolgozottabb lesz a gyermek belső képe is. Ehhez nem kell tudatos erőfeszítés, a gyermek úgy éli meg ezt a folyamatot, hogy a belső kép magától, spontán módon megjelenik.

A mesemondó szülő lelassítja, lecsendesíti a külső világot, és egy olyan teret alkot, amelyben a mesélő és mesehallgató a közösen átélt élmény során eggyé válik. Ez a szülő-gyermek kapcsolat egyik fontos pillére, az erre fordított idő a későbbiekben sokszorosan megtérül.

Felhasznált irodalom:

Kádár Annamária, Mesepszichológia, Kulcslyuk kiadó, 2012

Vekerdy Tamás, Belső szabadság, Kulcslyuk kiadó, 2017

Doll, B. - Doll, C. (2011): Fiatalok biblioterápiája. Könyvtárosok és mentálhigiénés szakemberek együttműködése. Ford. Magyar Krisztina, TÁMOP, Könyvtári Intézet, p. 16.

https://folyoiratok.oh.gov.hu/konyv-es-neveles/a-gyermeknek-mese-kell

Az olvasás pozitív hatásai a gyerek fejlődésére

Bruno Bettelheim: The Uses of Enchantment: The Meaning and Importance of Fairy Tales

Maria Tatar: The Annotated Classic Fairy Tales 17–24. oldal